Pamír I
1980
A Kommunizmus csúcs (7495 m) – Dusambe – Borotkin pillér a Korzsenyevszkaja oldalából
Az eddigi teljesítményeim alapján (Tátrában, Alpokban, Kaukázusban, Kilimandzsárón), az MTSZ. HB javaslatára megkaptam a bizalmat, és a Szovjetunió 1980 évi, „Pamir 80”, nemzetközi táborba induló, 10 fős hegymászó csapat, tagja lehettem.
Július 9-én, egy szerdai nap délelőttjén indultunk Ferihegyről Moszkvába, a gyülekezési helyre. Mindjárt az indulásnál kellemetlenségek adódtak. A személyi poggyász ellenőrzése során a nálunk lévő növényi ételeket (paradicsom, zöldpaprika, dió, mandula) elkobozták, azzal az indokkal, hogy ezeket nem lehet kivinni az országból. Továbbá a gázpalackokat is elvették, mert azok pedig fegyverként felhasználhatók, feltételezhető gépeltérítési szándék esetén. Ezeket majd visszakapjuk, megérkezés után. Ezen kívül személyi motozást is végeztek és Osváth Attilánál, a farmer zsebében megtaláltak 90 R.-t, amit szintén elkoboztak. Az élelmiszerek egy részét (dió, mandula) sikerült visszalopnom, mikor a szigorú vámos, éppen Halmos Péterrel foglalkozott. Ezek létfontosságú élelmiszerek lehetnek a hegyen, és a nagy SZU-ban nem szerezhetők be.
A vámos hivatalnok, kis kapacitású agyával mind ezt nem sikerült megértetnünk. Hiába mondtuk neki, hogy ha a feladott hátizsákokba csomagoltuk volna, akkor vajon, hogy kobozná el. Erre csak az volt a válasza, hogy miért nem tettük oda. Ilyen korlátoltság esetén, már nem volt mit tenni, tűrtük, hogy elvegye és visszaloptuk, amit lehetett.
Két órás repülőút után napfényes időben értünk földet Seremetyevo II betonján ahol az INTURISZT képviseletében várt egy hölgy és kísért bennünket a részünkre biztosított buszhoz, amivel elszállítottak bennünket a Moszkva folyó partján lévő, Ukrajna szállóba. Itt fogunk lakni másfél napig, itt gyűjtötték össze a nemzetközi tábor, különféle nemzetiségű résztvevőit.
Elhelyezkedés és ebéd után, szabadprogramot kaptunk. Egy nagy sétát tettünk, a városba ahol meglepve tapasztaltuk, hogy az Olimpia kezdete előtt, jóformán semmi jele sincs, hogy itt két hét múlva kezdődnének a világjátékok. Reklám alig-alig. Talán a Vörös tér környékén lévő öreg házak külső tatarozása történt meg, a két évvel itt jártamhoz képest. No meg a Kálinyin sugárúton, a korábban épült, négy, 25 emeletes óriás házon oldották meg a világítást úgy, hogy esténként, a szobákban égő lámpák a CCCP feliratot alkották. Az alapötlet minden esetre látványos megoldást eredményezett.
Vacsora után szobánkban latolgatás folyt a hegymászó tervekkel kapcsolatosan. Azt már itthon tudtuk, hogy az alaptábor Adzsik-Tasch-ban lesz, a Lenin csúcs alatt. Ennek az volt a hátránya, hogy a rendelkezésre álló idő (24 nap) nem biztos, hogy elegendő, esetleg két csúcs megmászásának kísérletére, pedig mi ezt szeretnénk. Megállapodtunk, hogy a csapat kilenc tagja kéri a Moszkvina tábori elhelyezést, honnan két hétezres és egy hatezres csúcs mászására (Kommunizmus, Korzsenyevszkaja, Csetürjoch), van lehetőség. Felmerült, hogy Pogácsás Gyuri az alaptáborban marad, mert két clubtársa (Péró Csaba és Kádas Sándor), magánrésztvevőként jön utánunk, és ott találkoznak. Ők majd közösen kísérlik meg a Lenin csúcs megmászását.
A következő napon reggeli után városnézést rendeztek a szervezők. Tretyakov képtárba, Olimpiai rendezvények színhelyeire (csak kívülről, mert mindegyiket szigorú katonai őrizet alatt tartottak) és végül a Lenin-hegyen fejeztük be a kirándulást.
Vacsora után pakolás és este 10 körül indultunk Domodegyovora (Moszkva, távol keletre induló járatainak reptere), ahonnan megszaporodott csoportunk, éjfél után indult, egy IL 62-es, orjás géppel Os-ba.
Pontosan nem tudom mennyien voltunk külföldiek és milyen nemzetiségűek, de legalább 80-90-en. Voltak közöttünk, Franciák, Osztrákok, Amerikaiak, Svájciak, Németek, Csehek, Szlovákok, Bulgárok és egy Török, de valószínű még más országbeli is, akik aztán eloszlottak a hegységben létesített, négy tábor valamelyikében, mászó terveiktől függően.
Indulás után nem sokkal már világosodni kezdett, így láthatóvá vált az Aral-tó és a tó környéki sivatag, majd a leszállás előtt a Pamir, havas hegyeinek egy részét is.
Hajnali öt óra után értünk földet Os repterén, hol úttörő egyenruhába öltöztetett gyerekek vártak bennünket virágcsokorral. Szegényeket vajon mikor kelthették fel, hogy bennünket fogadjanak arra az öt percre, míg elvonultunk előttük és átadhatták apró virágcsokraikat, amivel természetesen nem tudtunk mit kezdeni. Legtöbbünk otthagyta a reptér étkezdéjének asztalán, ahová egy bőséges reggelire hívtak meg bennünket, sok gyümölccsel.
Miután jól lakattak és kiosztották a hideg ebédet zacskókban, négy autóbuszhoz tereltek bennünket és a helyi időhöz igazítva óráinkat (Moszkvai idő +3 óra, Budapestihez, +5 óra), 10.00-kor elindultunk az előttünk álló 400 km-es útra, a Pamir-fennsíkon létesített alaptábor felé.
Karavánunkhoz még hozzátartozott két tehergépkocsi, melyekre felszereléseinket pakolták fel, valamint elől és hátul egy-egy rendőrségi kocsi biztosította az utat. No, nem a forgalom nagysága indokolta ezt, hanem a politikai helyzet. Az Afgán határ közelében voltunk és már akkor, valószínű előkészületben volt a későbbi invázió előkészítése. Továbbá nagyon vigyáztak, hogy az arra élő emberekkel se tudjunk kapcsolatot teremteni.
Este 8 óra körül értünk a Pamir fennsík egyik hídjához, hol tehergépkocsikra szálltunk át, mert a rossz útviszonyokkal a buszok már nem tudtak megküzdeni. Még két órát zötykölődtünk poros és rázós földutakon, mire sötétedés után megérkeztünk az Adzsik-Tasch, alaptáborba.
A tábor 2-300 ember fogadására volt létesítve. 2-3 személyes sátrakkal, fa panel épületekkel, melyben a rendezők szállása, konyha, étkezde, különféle raktárak, orvosi rendelő volt berendezve. Még katonai fürdő is volt, teherautóból biztosított melegvízzel, mosdókkal, mellékhelységekkel, persze olyan, tábori körülmények között. Ajtó, válaszfal, nem volt sehol és minden koedukált volt.
Megérkezés után elosztottak bennünket a sátrakban, megvacsoráztattak és máris dőltünk a hálózsákjainkba, mert holt fáradtak voltunk az előző éjszakai, majd az egész napos utazás után.
Másnap, a reggelinél Pogácsás Gyuri végleg eldöntötte, hogy itt megvárja clubtársait és a Lenin csúcs megmászásával, kísérletezik.
Reggeli után a táborvezetés egyenként, összehívta a csoportokat. Üdvözöltek bennünket, érdeklődtek az eddigi teljesítményeink után, hogy itt milyen terveink vannak. Közöltük, hogy mit szeretnénk. Terveinket minden ellenvetés nélkül elfogadták és közölték, hogy ebben az esetben azonnal csomagoljunk, mert a mai napon kedvezőek a repülési viszonyok, és helikopterrel felszállítanak bennünket a felső táborba.
Gyorsan összekaptuk magunkat. Felvételeztünk kétheti, hidegélelmet, és rohammunkával felraktak bennünket egy nagy MI 8 típusú, katonai helikopterre, és átrepítettek, a mintegy 150 km-re, 4200 m-magasan lévő Moszkvina táborba.
Csodálatos tájakon, mintegy óráig tartó repülés után landoltunk a kijelölt helyen, a tábor közelében. 
