Közeleg a sí idény, ezért most egy Francia sítúrával jelentkezem több részletben, remélve, hogy tanácsokat, tapasztalatokat tudok adni másoknak is. A Franciaországi síterepek aránylag messze vannak és egy kicsit "macerás" a megközelítésük, de pályaviszonyainak minősége, minden mást megelőznek.
Az Északi és Déli-Alpok, összesen 83 sí központ szálláshelyének zöme, un. "pályaszállás", ami azt jelenti, hogy 100-150 m-nél messzebb nem kell menni a legközelebbi felvonóig és visszafelé, legtöbbször a szállás kapujában lehet lecsatolni a léceket.
A szálláshelyek általában 1500-2200 m között helyezkednek el, ami a hó-szegény időszakban is meglehetősen jó és használható havat biztosítanak, ha kell korszerű hó-ágyúk alkalmazásával. Pályáik zöme centrumonként, eléri a 80-250 km pályahosszt és a 2500-3200 m magasságot. A jól jelzett pályáikat folyamatosan kezelik és karbantartják.
Felvonóik a legmodernebbek közé tartoznak. Az ott töltött időszak alatt sorban állni, esetleg a reggeli indulásoknál kell, de akkor sem többet 8-10 percnél. Az aránylag kedvező árfekvés, a helyi kiváló körülmények, kiegyenlítik az utazási fáradalmakat, nem beszélve a szebbnél-szebb, változatosnál-változatosabb tájról és környezetről.
Pra Loup
I.
(Franciaország-Provence-Déli Alpok)
2008. Február
A második sítúránk volt az idei szezonban. Előzően a két ünnep között az Ausztriai Hochkar-on voltunk.
Pra Loup-ot elsősorban, az ismeretlenség, az új síterepek megismerésének szándéka miatt választottuk. Az utat szervező utazási irodát pedig, a már többször kipróbált jó tapasztalatok alapján vettük igénybe, továbbá, a kínálatukban „B”.típusú apartman ajánlatuk miatt, amely valamivel tágasabb, ezáltal nagyobb kényelmet nyújt, mint a „C” típusú stúdió apartmanok.
Úti és lakótársnak egy baráti házaspár szegődött hozzánk, akik már az elmúlt évadban Piancavallon is velünk voltak és tetszett nekik az akkori ajánlatunk, így bíztak az idei választásomban is.
Az utazás fixálásakor kértük az irodát, hogy lehetőség szerint az autóbuszban az első sorok valamelyikében biztosítsanak helyet, mert nem szeretünk hátul utazni, pláne szerpentines, kanyargós útvonalon. Egy kicsit drukkoltunk, hogy majd kérésünk alapján az első sorba jelölik ki helyünket, melyet meg azért nem szeretünk, mert azok általában szűk helyek szoktak lenni, ahol az ember még a lábát sem tudja kinyújtani az előtte lévő széksorok alá. Ez pedig nagyon fárasztó lehet az egyébként 20-22 órás utazás során.
